Qui
credit in me, etiam si mortuus fuerit vivet.Joh.11,25
Franciscus, Johannes Ev. Rubint
Aki
bennem hisz, ha meghalt is, élni fog! Ján 11, 25
†
RUBINT
FERENC JÁNOS EV. O.Praem.
a
Premontrei Kanonokrend Gödöllői Perjelségének tagja
2007.
december 13-án életének 72. évében elhunyt az Úrban.
Rendi testvérünk 1935. november
1-én született Budapesten. Diák korában a Regnum Marianum közösség tagja
volt. Itt érlelődött papi hivatása. Középiskolai tanulmányait a
budapesti Piarista Gimnáziumban végezte. 1954-ben tett érettségi vizsgája
után az Esztergomi Főegyházmegye kispapja lett. Főpásztora a Központi
Szemináriumba küldte. Teológiai tanulmányait mindvégig kiváló eredménnyel
végezte. Már diákonus volt, amikor 1959 tavaszán társaival együtt állami
nyomásra eltávolították a Központi Szemináriumból. 1959. december 19-én
szentelte pappá Szabó Imre esztergomi segédpüspök zárt ajtók mögött a
Kassai-téri Szentlélek templomban az Esztergomi Főegyházmegye titulusára,
de beosztást nem kapott. Ettől kezdve különféle állásokban fizikai
munkát végzett, majd az építőiparban műszaki tisztviselő lett.
Mindeközben két másik társával megtalálta a kapcsolatot a Premontrei
Renddel. Ők hárman lettek a szétszóratás éveiben a később újraalakult
Gödöllői Perjelség közép-generációja. Ferenc atya 1960. augusztus
28-án egyszerű fogadalmat tett, a rendben János evangelista nevét kapta.
1963. augusztus 28-án letette az ünnepélyes fogadalmat Fényi Ottó kezébe a
romos zsámbéki prépostsági templom titulusára.
1967-ben főiskolai tanulmányok
után építész szaktechnikusi diplomát szerzett. 1967-től 1969-ig a Bányászati
Tervező Intézet statikus szerkesztője volt, majd két éven át a Pécsi
Egyházmegye részére építész szaktanácsadóként dolgozott. 1970-től
1990-ig ismét a Bányászati Tervező Intézet alkalmazta statikus tervezőként.
Polgári foglalkozása mellett lehetőség szerint mindig vállalt lelkipásztori
kisegítést is. Korábban az Egri Főegyházmegye északi részein, és különösen
sokat segített Balogh István atya plébániáján, Göncön. Később elöljárója
megbízta őt, mint a titokban létező zsámbéki premontrei közösség
tagját a zsámbéki plébánia állandó kisegítésével.
1990-ben Szakos Gyula székesfehérvári
megyéspüspök az újjáalakult a Gödöllői Perjelségre bízta a plébánia
lelkipásztori ellátását. Az első premontrei plébános Ferenc atya volt
Zsámbékon, és kevés ideig a mányi plébánia vezetésével is megbízták.
1991-től 1997-ig Budapesten a Pozsonyi-úti premontrei kápolnában kisegítő
lelkész volt. Ezután egészségi állapotának romlása miatt a Bosnyák-téri
Páduai Szt. Antal templomban vállalt kisegítést, és a templom keresett gyóntatója
volt. Ebben az időben egészségi állapota egyre romlott, ezért 2005-ben
befogadták Székesfehérváron az Országos Papi Otthonba. Utolsó éveiben alázattal
fogadta a betegséget és a kiszolgáltatottságot. Végül agyvérzést kapott,
és az idős paptestvérek imádságos közösségében visszaadta lelkét
Teremtőjének.
†
Földi maradványait a Zsámbékon helyezzük örök nyugalomra abban a temetőben,
ahová maga is sok elhunyt hívet kísért el utolsó útján.
2007.
december 28-án, Aprószentek ünnepén 11 órakor
holtteste jelenlétében mutatjuk
be érte az engesztelő szentmiseáldozatot a zsámbéki
plébániatemplomban, majd a temető premontrei parcellájába kísérjük.
Premontrei
Plébánia 2072 Zsámbék, Magyar u. 13. (23/342316)
INDIVIDUAL OBITUARY